A fordító
A F O R D Í T Ó
Károli Gáspár emlékezetének
Reményik Sándor (1890-1940)
Alkotni könnyebb: a szellem szabad, Az, kinek szellemét ma körülálljuk,
A képzelet csaponghat szerteszét,
Belekaphat a felhők üstökébe,
Felszánthatja a tenger fenekét,
Virágmaggal eget-földet bevethet,
Törvénnyé teheti a játszi kedvet,
Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad,
S vakmerőn méri Istenhez magát...
Az alkotás jaj, kísértetbe is visz.
A fordítás, a fordítás - alázat.
Fordítni annyit tesz, mint meghajolni,
Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni,
Valaki mást, nagyobbat átkarolva
Félig őt vinni, félig vele menni.
A Legnagyobbnak fordítója volt,
A Kijelentés ős-betűire
Alázatos nagy gonddal ráhajolt.
Látom: előtte türelem-szövétnek,
Körül a munka nehéz árnyai:
Az Igének keres magyar igéket.
Látom, hogy küzd: az érdes szittya nyelv
Megcsendíti-e Isten szép szavát?
És látom: győz, érdes beszédinek
Szálló századok adnak patinát.
Ó, be nagyon kötve van Jézusához,
Félig ő viszi, félig Jézus őt.
Mígnem Vizsolyban végül megpihennek,
Együtt érve el egy honi tetőt.
Amíg mennek, a kemény fordítónak
Tán verejtéke, tán vére is hull,
De türelmén és alázatán által
Az örök Isten beszél - magyarul.
Kolozsvár, 1929 március 12.
Reményik Sándor összes versei: http://mek.oszk.hu/01000/01052/html/ (és)
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/remenyik/osszes/html/index.html
Reményik Sándor sírja a Házsongárdi temetőben
http://proteo.cj.edu.ro/hazsongard/sirko/remenyik_sandor.jpg