TABULA CANDIDA

JOHN ANDERSON, SZIVEM, JOHN

Robert Burns  (1759-1796)            

John Anderson, szivem, John,
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás õsz fejedre,
John Anderson, szivem.

John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már, John, 
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.
 

(Szabó Lőrinc fordítása)

Az eredeti költemény:

FORRÁS: http://www.poetry-archive.com/b/john_anderson_my_jo.html

A KÖLTŐ ARCKÉPÉNEK FORRÁSA:  www.accd.edu/sac/english/bailey/burns.htm 

(Az oldalon több, Burnsre vonatkozó információ olvasható, közben remek skót zene hallgatható.)

A TÁJKÉP FORRÁSA: http://www.scottishhighlandsbedandbreakfast.com/images/Glencoe.jpg 

KIFEJEZETTEN BURNS-OLDAL: http://www.robertburns.org/works/268.shtml

JOHN ANDERSON, MY JO

by: Robert Burns (1759-1796)

John Anderson, my jo, John,
When we were first acquent;
Your locks were like the raven,
Your bonie brow was brent;
But now your brow is beld, John,
Your locks are like the snaw;
But blessings on your frosty pow,
John Anderson, my jo.

John Anderson, my jo, John,
We clamb the hill thegither;
And mony a cantie day, John,
We've had wi' ane anither:
Now we maun totter down, John,
And hand in hand we'll go,
And sleep thegither at the foot,
John Anderson, my jo.

MORE POEMS BY ROBERT BURNS