Weöres 100
WEÖRES SÁNDOR (1913.06.22 - 1989.01.22.)
Az egyik utolsó polihisztor, Lánárd Sándor egyik rövid esszéjével és néhány hangdokumentummal tisztelgünk a Mester emléke és életműve előtt...
Lénárd Sándor: Weöres Sándor versei
(In: Kultura, 1959. június, Sao Paolo)
A Weöres Sándor harmincéves költői munkásságának eredményeit összefoglaló kötet: "A hallgatás tornya" 1956-ban jelent meg, talán azért, mert akkor szabadabb volt a légkör s nem számított főbenjáró bűnnek pártonkívüli, politikamentes, semmilyen izmust sem építő lírát kiadni. Műfordításai, "A lélek idézése" az 1958-as évszámot mutatják - talán, mert akkor elhallgattak az írók s a kormány épp azt akarván bebizonyítani, hogy írnak, szép, új kiadásban régebbi műveket bocsátott közre, - talán, de nem érdemes találgatni, tény csak az, hogy a versek még akkor is élnek majd, amikor az Idő - hogy modern szóval éljek - már rég liquidálta a mai hatalmasok indítóokait, neveiket, szobraikat.
Tudjuk, hogy mi minden dacára írt a kortárs és őszintén csodáljuk, hogy írt. S csodálkozunk, mert mi, - a régiek, a kivetettek, a visszanézők - azt hittük, hogy már nincs otthon költő. Tévedtünk, mint a kiváló Toldi, aki a múlt század közepe felé azt vallotta, hogy Kisfaludy ideje volt a magyar irodalom soha vissza nem térő aranykora. Gyulay Pál fiatalos heve s tolla volt szükséges, hogy bebizonyítsa: Petőfi és Arany méltók a múlt legjobbjaihoz. Tévedtünk, mint a századunk elején író vén Gyulay Pálok, akik Aranyt és Petőfit mint utolérhetetlen mintaképeket emlegették, amikor Ady s Babits már írtak - igenis tévedtünk, s búsan azt sóhajtottuk, hogy Ady után, Babits után már nem jöhet új, nagy, magyar lírikus.
Jöhet, jött - még van költő, aki az elmúlt idők hagyományaira épít és olyan természetesen fűzi tovább a sorokat, hogy valóban érezzük, mennyire tehetetlen a karhatalom a költők álomvilágában.
Weöres Sándor előszónak, bemutatkozásnak írhatta volna a Hála - Áldozat című
Szememnek Ady nyitott új mezőt,
Kölyök-időm mennykárpitján lobogtak mint
De mit tőlük tanultam: őrzöm egyre.
Oltáromon vadmacska, páva, bárány:
Weöres kezeírása szögletes betűivel, lassú, meggondolt vonalvezetésével - rendkívül hasonlít Babits betűire s Babits volt az, aki elsőnek látta meg benne a költőt - de Ady-istene is megtanította egyre-másra. Ady nehezen olvasható, de egyes soraiban csodálatos "regénye": MARGITA ÉLNI AKAR ihlette tán hasonló mértékben írt sorokra:
A bolondóra kongott szakadatlan
Felséges istennőm, kegyes cselédem,
Kosztolányi mesteri fordításaira emlékeztet:
Árnyék
Fekete égre
Fakó kerekű
A kézfogóknak
Délben fukarul
Este hidakká
Ez a haladás: az elődöket elérni s még egy-kettőt lépni. Eljutni addig a pontig, amelyről Háry János mesélt, ahol az ember a földtányér szélén ül s lógatja a lábát a semmibe - s amelyről a következő nemzedék újra megállapítja: - csak új utak kiindulópontja volt. Weöres Sándor valóban olyan tájakra jutott, ahol magyar felfedező még nem járt: egy gyermekeknek, minden korbeli felnőtt s vén gyermekeknek is egyformán élvezhető líra-országba. Ami szegény Pósa bácsinak nem adatott meg, Weöres Sándornak játszva sikerült: ő a magyar gyermekvers megteremtője. Rímei, mértékei újak, kifogyhatatlanok, feledhetetlenek, dalszerűek, tarkák, mindig meglepőek.
Szán megy el az ablakod alatt
Éj-mélyből fölzengő
Földobban két nagy ló
Szétmálló hangerdő
Weöres a felhőkben is képeket, verseket lel:
Domb tövén, hol nyúl szalad
Zöld fűszál az ajka közt,
Elől úszik Móg király
mint a habos torta.
Fut mögötte a bolond
Törött kordén utazik
És utánuk cifra ház
Száz ruháját, ékszerét
Nagyon kevés költő nézte a felhőket ilyen ifjú szemmel - s ki írt ennél varázslatosabb varázséneket?
Varázsének
Csiribiri csiribiri
lélek lép
szikrát lobbant
engem hívj ma
A költő, aki mesterségének fogását, minden titkát ismeri, maga is sokhangú, százszínű művész s egyúttal tisztelettudó, alázatos lélek, idegen versek hivatott fordítója. Szabad egyáltalán verset fordítani? - kérdezi talán olvasónk arra gondolván, hogy hathatnak az itt idézett sorok, - teszem (bocsánat) portugálul. Weöres Sándor erre a kérdésre is megfelel:
az mégsem az,
de bátran néz körül a világirodalomban, keresvén, hogy Kosztolányi, Szabó Lőrinc és a más nagyok mit hagytak még utódaik számára megoldatlan feladatul. Weöres a kínai, babiloni, izlandi irodalomban néz körül, mielőtt a szomszédokhoz fordulna. Különös módon bizonyítja a költő, hogy a magyar nyelv még az egyszótagú szavakból álló kínai vers fordítására is alkalmas.
Kínai templom
Szent | fönn | Négy | majd |
kert | lenn | fém | mély |
bő | tág | cseng. | csönd |
lomb | éj |
Szép |
leng |
tárt | jő | jó | mint |
zöld | kék | hír | hült |
szárny | árny | rang | hang. |
A költő saját alkotásainak, saját maga személyének az egyedül hivatott értelmezője, nem is volna szabad írni róla, csak idézni verseit. Mondja el Weöres Sándor (az utolsó szó jogán) prózában, hogy látja a költőt s versben, hogy látja önmagát:
"Lombroso elmélete igen romantikus és vonzó. Csakhogy statisztikailag kimutatható, hogy majdnem minden más foglalkozási ágban nagyobb százalék őrült, alkoholista és más aberrációs akad, mint a költők és más alkotó művészek között. Az alkohol nem serkenti a költészetet; saját tapasztalatomból tudom, hogy részegen nem tudok verset írni, csak firkálni s a részeg firkálmányok lélektanilag érdekesek és önleleplezők, de művészileg vacakok... az igazi nagy művész gyermeki-szelíd, amellett kifinomult minden életbeli és kulturális élmény befogadására s főképpen: kiábrándítóan kiegyensúlyozott és józan. Nem paroxizmusban alkot, hanem olyan éberen, mint egy késdobáló: tudja, hogy egyetlen szó kisiklása az egész művét elrontja. Papírja fölé hajolva él s nem ér rá nyüzsögni, pénzt hajhászni, lehet, hogy ez őrültségnek látszik ott, ahol majdnem mindenki nyargal s a praktikusság görcsében szenved. A művész nyugodt, szelíd, gyermeki, kultúrált, józan, s ha emiatt nem tekintenék hülyének, hanem példaképnek: az emberiség legutóbbi 5000 éve kevésbé volna véres és szennyes... nem az a művész, aki az egyéniségét fitogtatja és rohamokat kap, hanem aki az ihlet józan ás hűvös sugárzásában él s ezt a harmóniát próbálja átárasztani pár tucat megértőjére, pár száz olvasójára s rajtuk keresztül a többiekre is."
Versben írt vallomása így szól:
Egy másik világ
Egy másik világ küldött engem,
S ahogy a föld sok látomásán
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
ooo
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Weöres életrajzának, pályaképének és műveinek az áttekintéséhez hasznos kiindulópont a Wiki cikke:
http://hu.wikipedia.org/wiki/We%C3%B6res_S%C3%A1ndor
Mindenekelőtt azonban a műveit érdemes elmélyülten forgatni...
Időnk van bőven:
"A por siet. A kő ráér." ;)
Ami a blogposztból kimaradt
(Latomus/szgá, 2013.09.28 15:49)