TABULA CANDIDA

A költő saját alkotásainak, saját maga személyének az egyedül hivatott értelmezője, nem is volna szabad írni róla, csak idézni verseit. Mondja el Weöres Sándor (az utolsó szó jogán) prózában, hogy látja a költőt s versben, hogy látja önmagát:

"Lombroso elmélete igen romantikus és vonzó. Csakhogy statisztikailag kimutatható, hogy majdnem minden más foglalkozási ágban nagyobb százalék őrült, alkoholista és más aberrációs akad, mint a költők és más alkotó művészek között. Az alkohol nem serkenti a költészetet; saját tapasztalatomból tudom, hogy részegen nem tudok verset írni, csak firkálni s a részeg firkálmányok lélektanilag érdekesek és önleleplezők, de művészileg vacakok... az igazi nagy művész gyermeki-szelíd, amellett kifinomult minden életbeli és kulturális élmény befogadására s főképpen: kiábrándítóan kiegyensúlyozott és józan. Nem paroxizmusban alkot, hanem olyan éberen, mint egy késdobáló: tudja, hogy egyetlen szó kisiklása az egész művét elrontja. Papírja fölé hajolva él s nem ér rá nyüzsögni, pénzt hajhászni, lehet, hogy ez őrültségnek látszik ott, ahol majdnem mindenki nyargal s a praktikusság görcsében szenved. A művész nyugodt, szelíd, gyermeki, kultúrált, józan, s ha emiatt nem tekintenék hülyének, hanem példaképnek: az emberiség legutóbbi 5000 éve kevésbé volna véres és szennyes... nem az a művész, aki az egyéniségét fitogtatja és rohamokat kap, hanem aki az ihlet józan ás hűvös sugárzásában él s ezt a harmóniát próbálja átárasztani pár tucat megértőjére, pár száz olvasójára s rajtuk keresztül a többiekre is."
Versben írt vallomása így szól:

Egy másik világ

Egy másik világ küldött engem,