Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Valami a szonettről

2021.12.27

szonett--peter-ilsted-.jpg

Valami a szonettről és a szonettkoszorúról

A klasszikus szonett rendkívül kötött, jambikus lejtésű, minden esetben 14 soros versforma (nem pedig műfaj).  A XIII. század első felében keletkezett a szicíliai udvari költészetben; a XV-XVI. századra már divatossá vált Európa-szerte.

Neolatin ("petrarcai")  változata két négysoros (quartina) és két háromsoros (terzina) stófából áll; angolszász ("shakespeare-i") változata astrófikus (nem tagolódik strófákra), de a  6 keresztrím után feltétlenül egy bekezdésszerűen elkülönülő párrímmel (couplet)
 zárul, A quartinák rímképlete nemcsak keresztrím, hanem ölelkező, esetleg félrím is lehet. A terzinák sem csak "dantei" képletűek lehetnek, hanem a kétszer három sor változatosan fonódhat egymásba. A sorok általában ötös (10 szótag), hatodfeles (11 szótag), esetleg hatos (tizenkét szótag) jambusokból (u –) állnak.  Extrém esetben ezeknél rövidebb vagy hosszabb sorok is elképzelhetők, de nem jellemző. 

Az idők folyamán többféle engedmény is bekerült a költői gyakorlatba  (még így is nagy a kötöttség), de alapváltozata rendkívül szigorú: egységesen kötött szótagszámot (sorhosszúságot) és egy bizonyos rímképletet ír elő (abab abab cdc dcd, vagy abba abba cdc dcd), ezért nemcsak a költői tehetségnek, hanem a költő mesterségbeli tudásának is biztos mércéje volt ez a versforma.


A szonettkoszorú e komplikált versformából épül föl. 
14 szonettből és egy 15., úgynevezett mesterszonettből áll. Mindegyik szonett 14. sora megegyezik a következő szonett 1. sorával (az utolsó szonett 14. sora - értelemszerűen - az első szonett 1. sorával lesz azonos).  De ez még nem minden. E "koszorú" közepébe (nyomtatásban, természetesen, a végére) illeszkedik a "mesteri" 15. darab, Ennek minden egyes sora az előző 14 szonett legelső sora, tehát mintegy esszenciája a koszorúszerűen összekapcsolt 14 szonettnek. Nem véletlenül nevezik ezt a 15. darabot mesterszonettnek.

A szonett világirodalmi mesterei: Dante, Petrarca, Michelangelo, Ronsard, Shakespeare, Baudelaire stb. Irodalmunkban főleg a nyugatos költők - Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula - és József Attila kedvelték. A legismertebb magyar szonettkoszorúk > József Attila: A kozmosz éneke című költeménye, Markó Béla - erdélyi magyar költő és poltikus - szonettkoszorúi, közülük is a kiemelkedő Költők koszorúja, újabban pedig Jónás Tamás: Keresztények alkonya című verskompozíciója.

****

Egy magyartanár - "irodalomok" című weboldalán - hasonlóképpen, de valamivel bővebben foglalta össze a szonettet érintő tudnivalókat.

****

Alább újraolvashatjuk az említett magyar szonettkoszorúkat.

József Attila: A kozmosz éneke (1923)

Markó Béla: Költők koszorúja (1987)

Jónás Tamás: Keresztények alkonya (2012)