Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dukai Takách Judit

2021.08.10

226 éve (1795. augusztus 9-én) született egy dunántúli nemesi famíliának asszonykorában is verseket írogató leánya, Berzsenyiné Dukai Takách Zsuzsanna unokahúga, a kemenesaljai birtokok várományosa, reménybeli gazdag örökösnője, a lelkes Kazinczy szava által „költőnővé” avatott, és így sokak által (erős túlzással) „magyar Szapphónak” nevezett Dukai Takách Judit („Malvina”).

Talán a legjobban dokumentált és feldolgozott költői hagyték az övé. Csaknem egy teljes gépelt oldat megtölt a róla, vele foglalkozó munkák jegyzéke: többet írtak róla, mint amennyit ő maga írt. Olvasásra érdemes, számottevő monográfia vagy monográfia-fejezet nem sok van ezek között: könnyen felsorolhatók.

  • Horváth János: Dukai Takács Judit. In: Berzsenyi és íróbarátai. Bp. 1960. pp. 275-286. (Figyelemreméltó, hogy a nagy Horváth János tizenegy oldalon keresztül foglalkozik vele.)
  • R. Kocsis Rózsa: Dukai Takách Judit élete és költészete. Bp., 1972. 112 p. (Alapos, mindenre kiterjedő, szép és korrekt értekezés.)
  • Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”. A magyar írónők története két századforduló között (1795-1905). Bp. 1996. pp. 27-32. (A kiváló irodalomtörténész – mint látható – monográfiájában öt oldalt szentel neki.)
  • Cséby Géza filológiailag sem érdektelen esszéje a Dukai Takács Judit kéziratos vers-füzetei  című munka (Zalai gyűjtemény: Művelődéstörténeti tanulmányok. 31. köt. Zalaegerszeg, 1990. pp. 97-119.) online is elérhető.
  • Még nem olvastam, de nagyon érdekes lehet Sudár Lászlóné T. Molnár Zsuzsanna „Juditból Malvina lesz” című esszéregénye (Savaria University Press, 2015). Stúdióbeszélgetés is volt a szerzővel. (Trió TV Dunántúl, 2016.02.25.) A videófelvétel alább meghallgatható. (A költőnőről 14:16-tól hallhatunk részletesen.)​ T. Molnár Zsuzsanna olyan közelhajoló türelemmel és szeretettel beszél Dukai Takách Juditról, ahogy csak egy tanár és egy "földi" beszélhet valakiről. Az általa felvázolt emberi és költői portré egy szép, különleges tehetségű leányt/asszonyt mutat nekünk, akinek több szempontból is hálás lehet(ne) az utókor. 

 

 

Malvinát időről időre „előveszik”, vizsgálgatják, elemezgetik, mérlegre teszik, újabb „vádpontokkal” és újabb „védőbeszédekkel” egészítve ki mindazt, ami róla még nem hangzott el, s amit róla még mondani lehet. Mára nem sok ilyen maradt.

Az online publikációk közül jó és érdekes Lázár Zsanett tavalyi írása a Cultura.hu-n. 

Ettől eltekintve azonban sok összeollózott (és ismétlésektől hemzsegő) summázat/megemlékezés lát napvilágot az interneten. A „kályha” pedig minden esetben Schöpflin Aladár 1910-es nevezetes, Nyugat-beli cikke, melyben őszinte (és ezért kíméletlennek tűnő) ítéletet mond Dukai Takách Judit költői életműve felett. Az esszé szenzációs, olyannyira, hogy többen idézőjel nélkül szakítanak ki mondatokat belőle… 

Illenék valamit szólnom a végén. Mit mondhatnék? Leginkább Schöpflin véleményével értek egyet. Judit a korabeli nők között átlagon felül művelt volt, de a költészet nem volt nála létkérdés (ami a tehetség szerényebb fokát mutatja). „Az élete dolga nem volt, az a nyugtalanság sem volt meg benne, amely akarva-akaratlan költővé teszi az embert…” (Schöpflin)

De a szigorú esztétikai ítélet olvasása közben sem lehet nem gondolni Dukai T. J. művelődéstörténeti érdemeire. Miért „baj”, hogy verseivel kiemelkedni érezte magát a nemes asszonyok közül? Hiszen tényleg kiemelkedett. Nem lett ún. „alanyi” költő, ezt maga Schöpflin is említi, ahogy a vélhető okokat is. De közel állt hozzá, hogy legyen elég bátorsága önmagát kitenni az „irodalmi ravatalra” (hogy egy másik nyugatost idézzek), „hadd nézzék benne, mi az irodalmi”. Könnyű a századelő nagylátószögéből ítélkezni, vagy a mai nő társadalmi-kulturális státuszából visszafelé („lefelé”) nézve degradálni a dunántúli kisasszony életműnek aligha nevezhető versgyűjteményét. Épp ezért mély főhajtás Schöpflinnek, amiért a záró bekezdésben „a női egyéniség szabad, bátor, nyílt kifejeződésének” első lépéseit is meglátta a bírált „Malvina” törekvéseiben, írásaiban. 

Dukai Takách Judit hirtelenjében hozzáférhető versei most egy új menüpont alatt olvashatók. A gyűjtemény (kis szerencsével és erős keresőmotorral) talán majd bővíthető lesz még…