Ablaküvegre lehelt, rég elfeledett...
Egy rég elfeldett kezdősort próbálgat, miközben figyeli, hogy párkányán a ciklámen mennyi bimbóval hálálja meg az ablaküveg hideg csókjait. És eszébe jut a sor.
Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Bólint a láng az üres kaszinóban.Az öreg doktor német lapba süllyed,
Mint vén kámzsás, nézi a gót betűket.A szolga fát tesz a beteg parázsra,
Horácius, hol mezeid varázsa?Itt ólomlábon jár a gond a hóban
És Amerika rémlik a viskóban.Amerika, az aranyhímű távol,
Szőve remény és kétség fonalából.Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Befüggönyözve a világ valóban,S a függönyön túl zene szűri hangját,
Egy operában ma Puccinit adják.Nagy operában, bordó és aranyban...
És hull a hó és hull, hull szakadatlan.(Juhász Gyula: A végeken / II. - 1912)
Ha lehetne, most kellene végigolvasni a Juhász Gyula Összest - gondolja, és dolgozik tovább.
http://mek.niif.hu/00700/00709/html/index.htm