Blogféleség
Cikkek
Afrikai irodalmak (online)
2021.12.02
William Blake (előzetes)
2021.11.29
William Blake (1757–1827) angol rézmetsző mester, festőművész és a világlíra egyik legeredetibb, legkülönösebb alakja volt. Bonyolult karaktere, kanyargós szakmai (képzőművészi) pályája és ellentmondásos, részben máig megfejtetlen (misztikus?) költészete miatt sokan mondtak róla mindenfélét, amivel mi, mai olvasók nemigen tudunk mit kezdeni. Tegnap volt születésének 264. évfordulója, és ebből az apropóból (bármilyen távoli is ő már nekünk térben, időben, gondolkodásban, képalkotásban) megpróbáljuk áttekinteni, hogy miket írt, anélkül, hogy mindenáron választ akarnánk adni a miértekre. Blake (tudatosan) egyetlen "iskolához" sem tartozott - festőként, gondolkodóként, költőként sem. Kapcsolódik, persze azokhoz, akikkel látvány- és olvasmányélményei során találkozott, de ezek a "kapcsolódások" nagyon esetlegesek, nagyon lazák, és olvasás közben nem feltétlenül kell tudnunk róluk. Úgy gondolom, a lehető legkevesebb "magyarázattal" és minél több szöveg olvasásával tudunk közel(ebb) kerülni hozzá. Ezért több (más-más időszakában keletkezett) versét is közölni fogom. Most itt az első: ezt nem is könyvben olvastam először, hanem egy filmben mondta valaki, és aki hallgatta, annak abban a pillanatban sokat jelentett. Sapienti sat.
Facebook-poszt
Halottak napja...
2021.11.01
Halottak napja elé... Anyám könyvei megsemmisültek Budapest ostromakor, de mivel Faludy akkor már régóta a kedvence volt, ez a ballada "megmenekült" a privát enyészettől. Még gyermekként többször volt alkalmam hallani lelkesült (és csak egy-két helyen pontatlan) deklamációját, amikor ezt az egyetemesen nagy verset szavalta nekem. Idővel kedves memoriteremmé szelídült, de elég félhangosan mormogni, hogy az ember hátán újfent (ezredszerre is) futkározzék a hideg. Valami ilyesmi a katharsis, nem?
Albert Camus (előzetes)
2021.10.22
Albert Camus (1913-1960) francia író, esszéista, az egzisztencializmus képviselője Algírban született. Klasszikusan világos és egyszerű stílusú műveiben a világ és az emberi létezés abszurd értelmetlenségét ábrázolja. Az 1956-os magyar szabadságharc bukása után megírta „A magyarok vére” című munkáját, amelyben kihangsúlyozza, hogy a magyar vér olyan nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvni kell minden cseppjét. – 1957-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.
1956 évfordulóján ezzel a híres cikkével emlékezünk, de Camus prózájára később még visszatérünk.
