TABULA CANDIDA

Kalász Márton (1934-2021)  Fotó: Czimbal Gyula

Peter Ilsted festménye (Arnolfini Szalon)

Minden látogatómnak szép ünnepet és reménytelibb új évet kívánok.

2021.12.07.: Az imént ért véget egy facebook-esemény, melyen Fűzfa Balázs tanár, irodalomtörténész beszélt Parti Nagy Lajos és Jónás Tamás költészetéről. Már régen tudom, hogy PNL-nak mindenképpen szerepelnie kell a Tabula Candidán, és ez a mai előadás jó apropó ahhoz, hogy ezt el is kezdjük. 

William Blake (1757–1827) angol rézmetsző mester, festőművész és a világlíra egyik legeredetibb, legkülönösebb alakja volt. Bonyolult karaktere, kanyargós szakmai (képzőművészi) pályája és ellentmondásos, részben máig megfejtetlen (misztikus?) költészete miatt sokan mondtak róla mindenfélét, amivel mi, mai olvasók nemigen tudunk mit kezdeni. Tegnap volt születésének 264. évfordulója, és ebből az apropóból (bármilyen távoli is ő már nekünk térben, időben, gondolkodásban, képalkotásban) megpróbáljuk áttekinteni, hogy miket írt, anélkül, hogy mindenáron választ akarnánk adni a miértekre. Blake (tudatosan) egyetlen "iskolához" sem tartozott - festőként, gondolkodóként, költőként sem. Kapcsolódik, persze azokhoz, akikkel látvány- és olvasmányélményei során találkozott, de ezek a "kapcsolódások" nagyon esetlegesek, nagyon lazák, és olvasás közben nem feltétlenül kell tudnunk róluk. Úgy gondolom, a lehető legkevesebb "magyarázattal" és minél több szöveg olvasásával tudunk közel(ebb) kerülni hozzá. Ezért több (más-más időszakában keletkezett) versét is közölni fogom. Most itt az első: ezt nem is könyvben olvastam először, hanem egy filmben mondta valaki, és aki hallgatta, annak abban a pillanatban sokat jelentett. Sapienti sat.

Facebook-poszt